Annyi mindent szeretnék megcsinálni a közeljövőben így blogügyileg, csak nem igazán tudom ,hogyan és mikor fogjak hozzá. Igazából, első sorban, mint arra nagy bölcsen rájöttem, listákra van szükségem. Rengeteg kifejtős listára. Lista ilyen dalokról, lista olyan könyvekről, lista amolyan filmekről :D sok mindent le lehet belőlük szűrni, és még nekem is hasznosak különböző okokból. Aztán, elég sok ilyen emberi-léketani dolog érdekel mostanában, és ezekről is jó lenne írni, és már magamban fogalmazom is meg a mondatokat, csak ezek tényleg nem olyan gyorsanbepötyögős akárhol megírandós dolgok. Amúgy az egész blogot egy kicsit átértékeltem magamban, egyrészt a szüneteltetés miatt, másrészt azért is, mert mindenhol szembejön velem mostanában ez a blogolás téma, és nem igazán tudok vele mit kezdeni. Tehát nem tudnám istenigazából megfogalmazni, hogy miért is blogolok, mindenesetre jólesik, és hiányzik, amikor nem tehetem meg, ergó ebből arra következtetek, hogy szeretem is csinálni, csinálom is. Csak az elmúlt időszakban az egész elkezdett teljesen erőltetetté válni, ha emlékeztek, általában csak azért írjam, hogy ismételten elmondhassam, hogy miért nem írtam előtte hetekig, és ez egyáltalán nem tetszett. Kicsit rástartoltam rra a témára is, hogy mennyien voltatok az oldalon, hiszen azért valljuk be, mindenkinek melengeti a pici szívét, ha naponta több mint százan járnak a kis birodalmában. Csak aztán ráébredtem, amit elméletileg eddig is tudtam, hogy annyira nem ez számít. Hiszen hiába voltatok itt raklapnyian (ez nem negatív értelemben vett jelzőnek számít nálam. legalábbis ebben a szituációban nem), ha volt öt ember, aki elolvasta, amit írtam, már boldog voltam. És higgyétek el, egy-egy apró kommentnél akkorát dobbant a szívem, mint három másik. És tudom, rendszeresen blogolvasóként és kommentelőként, hogy néha úgy érzi az ember, az, aki a blogot írja, azt sem tudja kicsoda-micsoda, lehet nem is érdekli, amit írok, a nevem meg biztos nem jegyezte meg....DE. Sőt. El nem hiszitek, mennyi mindenre emlékszem veletek kapcsolatban. Rengeteg kommentelőt tudok névről, és általában megjegyzek róluk dolgokat, de tényleg. És még mindig imádlak titeket<33
Most, hogy ilyen kis nyugis a helyzet, nincs chat, egyedül a kommentekben bízhatok, valahogy egészen más érzés visszajárni ide. Olyan személyesebb, könnyebben kiírom magamból a dolgokat, egyszerűen jó. Ennek ellenére nem tudom azt ígérni, hogy naponta vagy kétnaponta írogatni fogok, és ennek szintén több oka van. Természetesen egyrészt az édes és drága kollégium, mint azt már azért jópáran tudhatjátok, ha egy kicsit is olvastátok az oldalt régebben, másrészt pedig kicsit más jellegű blogot szeretnék. Olyan tematikusabbat. Hosszabb, kifejtősebb blogot. Posztokat, amik szólnak is valamiről, és kevesebb ilyen kis semmi dolgot. És szeretnék mutatni nektek dolgokat az én érdeklődési körömből. Dalokat, színdarabokat, verseket, filmeket, képeket. Olyan fannis valamit. Ami tényleg én vagyok.