Úú, nem egy ember kiakasztott ma, úgyhogy nem szívesen ültem le ide írni. Nem szeretnék dühömből több olyan személyt is kibeszélni, szidni és hasonlók, akiket amúgy szeretek, csak épp ma kőbunkók voltak. Mindegy, nem is lényeges, próbálom valahogy kizárni a tudatomból. Meg a szüleimet is. Ők is mostanában annyira, de annyira bosszantóak tudnak lenni, hogy hűha. Pedig én tényleg mintaszerűen viselkedek, mármint a kortársaimhoz képest, de nekik ez sem elég. Ajj, úgy káromkodnék ide két sornyit, de valószínűleg nem lenne bölcs lépés. Csukjátok be a szemeteket. 
*a faszom kurva kibaszott parasztkurváját annak a geci fasszopónak, aki istennek meri nezni magát, csessze össze-meg vissza a baszott kikúrt picsáját a buzi anyjának*
na. sosem voltam jó káromkodásokban. nincs hozzá elég fantáziám. általában megelégszem az egyszavas szépségekkel. 
Hétvégén hivatalosan is vége lett a síugró szezonnak. szomorúfej. ma még rendeztek planicán egy csapatversenyt, term. schlieriék nyertek és a drága norvégok hozták a második heylüket. Ez igen. Szerettem ezt az utolsó versenyhétvégét (jéégom, mint a forma1ben), mert gregnek és jakobsennek is ment az ugrás. 
A síugrós részt komolyan zárójelbe kellene tennem. De most legalább megígérhetem, hogy nyárig, amíg el nem kezdődik a nyári grand prix, nem írok róla majd annyit. 
A kaukázus mániám még mindig nem szűnt meg. ma agyba-főbe énekeltem mindenkinek, mindenhol. Szerintem holnap kissé leszek csak kibírhatatlan a kóterban meg a suliban. 
Apropó, holnap. Kell mennem ilyen kémia-felkészítő izére, hogy jó legyek szombaton a versenyen. Tudod ki akar elmenni...én soha, semmilyen versenyre nem készültem még. Meg a felvételire sem...valahogy izéé, nem tartottam szükségszerűnek...ne azért nyerjem meg(ami perpill esélytelennek látszik), mert egy hétig belémverte a kémiatanár, hanem mert mondjuk van hozzá érzékem, meg viszonylag figyeltem kémiaórán. Mindegy, azért elmegyek, kibírom, mert egy hős vagyok. Vicces, mert csak fiúk vannak rajtam kívül. és azt sem tudom, hogy győrön belül hova kell mennem szombaton. ajj, miért is vállaltam el? mindig megbánom az ilyeneket. főleg, ha úgy el fogom cseszerinteni, mint a szombati matekot. fújj, undorító egy állat vagyok. 
ma van a költészet világnapja. izé, nem a költészet napja, hanem világnapja.ezért fogtam magam, és olvastam svéd gyerekverseket. imádom őket. egyszerűen csodálatosak. 
rómeó és júliát fogok olvasni a héten, mert végre-valahára elkezdjük shakespearet. azt hittem, balassival sosem végzünk. valamiért iszonyodom balassi verseitől. elmondhatatlan. 
tudom, hogy idegesítő, hogy ilyen semmiségekről írok mindig. mindegy, majd csak összeszedem magam a héten, lesz úgyis kémigyakorlás, németverseny, színház, kémiaverseny, úgyhogy unatkozni nem fogok. 

 mondhatjuk úgy, hogy kiújult a kaukázus-mániám. Mióta kedden lejátszották kedden a sulirádióban az angliát, más se megy a fejembe. ezért nagy buzgón elő is kerestem ma az összes régebben letöltött kaukázus számot és nosztalgiáztam egy kicsit. Még az anno unalomig hallgatott szaródikot, pingvint és a nagy divattá vált szali évát meg teszkót is. ááá, nagyon jó, teljes szívemből mindenkinek ezerrel ajánlom. na. öö..vannak aegészen furcsa híreim. Brigi elmegy a Révaiból, így hétfőtől hivatalosan is csak hárman lakunk a négy  fős szobánkban. Igazából nagy változást nem jelent, csak annyit, hogy nem keresik majd rajtunk mindig, hogy miért nincs kóterben, konkrétan december óta nem volt benn. Most gonolhatjátok azt, hogy egy szívtelen dög vagyok, vagy hogy nem is szerettem. De igen,. KEdveltem brigit, mert annyira más volt mint én, mert nem basztatott, pedig megtehette volna, és mert alapjáraton lehetett vele beszélgetni. De sosem lettünk húú de jó barátnők, és mivel ő teljesen semlegesen tudatta, hogy elmegy, semmi meghatottság vagy ilyesmi, így én is tudom, ő is tudja, hogy már régóta érezhető volt az, hogy elmegy majd. Nem lepődtem meg, és bár furcsa lesz nélküle, de a világ nem dőlt össze. Most a két Zsófival rettegünk a jövő évi szobatársunktól, mert ha megkapunk valami libát vagy egy antiszoc angyalkát, hát nem is tudom , mit csinálunk. Mindenesetre nem fogja sokáig bírni. Pedig én jószándékú ember vagyok, de nem szeretnék olyan emberrel együttélni, akit vagy én nem bírok elviselni, vagy ő utál minket. Majd meglátjuk. Bízom benne, hogy valami aranyos kilencedikes csajt kapunk, aki optimálisan szereti az alter zenét, nem bánja, ha korán kelünk, nem érdekli, ha kupi van a szobában, van beszélőkéje, de képes is meghallgatni a másikat....huhúú, micsoda elvárások, ugye? én előre félnék a saját szobatársam lenni...nem tudom, a két zsófi hogy bírja. szerintem néha-néha igencsak kiborító lehetek az álmodozásommal, a kupimmal, a hisztijeimmel...de mi már jól összeszoktunk. furcsa lesz jövőre. 

 Hosszú bejegyzésre számíthattok, egyrészt, mert elhanyagoltalak titeket hétvégén, másrészt meg elég sok téma van, amiről már régóta szerettem volna írni, és ahelyett, hogy magyart tanulnék, elbűvészekedek nektek az újabb buta dolgaimmal. Mert azokból van bőven. Kezdjük rögtön a mai nappal. Március tizenöt. Nemzeti ünnep, 1848/49-es forradalom és szabadságharc, kokárda, ünneplőruha, talpra magyar, Petőfi, Kossuth, Pilvax, tizenkét pont. Gondolom nem csak nekem jutnak eszembe először ezek a szavak, ha erre az ünnepünkra gondolok. Bevallom őszintén, én nem tulajdonítok neki nagy dolgot, általában nincs rajtam kokárda, a házunkra nincs kirakva magyar zászló, ünnepségekre nem járok, de valahol mélyen azért csírázik bennem valami nemzettudat. Csak nem túl erősen. Nem vagyok túl büszke erre az országra, és nem gondolom azt, hogy még mindig a múlton kellene rágódnunk. Előrefelé kéne menni, vagy valami olyasmi. Mert oké, trianonnál tényleg sok mindent veszítettünk. De könyörgöm, nem lehetne túllépni ezen? Lehet, hogy ez ismét csak a saját hülyeségem, de ideje lenne felfogni, hogy ez van bazmeg, így jártunk, nincs mit tenni, inkább előre kell menni, újulni, ahelyett, hogy ötven, száz és kétszáz éve történt dolgokon siránkoznánk. Mindegy, a továábbiakban hanyagolom is ezt a témát, nem akartam senkit megbántani meg semmi ilyesmi. Ez csak az én véleményem, nyílvánvalóan milliónyi okot tudtok arra hozni, hogy miért nem jó ez így. Ugorjunk is. A mai napot ezért nagyrészt nem is itthon töltöttem, hanem anyuékkal kivándolroltunk Parndorfba. Igen, amit mutogatnak a Híradóba, hogy mindig tele van magyarral. Szerencsére mi nyitásra ott voltunk, ezért nem volt még akkora tömegnyomor, a boltokban alig lézengtek emberek. a parkolóban azért a kocsik kilencven százaléke magyar volt (: (mondjuk azokat az osztrákok helyébe megfejeltem volna, akik kivonultak kokárdával. semmi tisztelet, mint ilyen fogalom?)Öö..sikerült beszereznem egy lila S.Oliveres pólót, pitypangok vannak rajta és valami francia szöveg, illetve egy új Vans cipőt. Fekete-fehér pöttyös, és magasított szárú. Ilyen szerelem első látásra dolog volt. Jajj, kaptam egy szelet lindt lindor csokit is, ilyen szeletesben még nem ettem, de nem csalódtam benne, isteni. Apropó, csokik. Régóta terveztem, hogy összeírom a kedvenc csokifajtáim, úgyhogy így húsvét előtt meg is ragadnám az alkalmat. 
Az első helyezett. a világ legfinomabb csokija, legalábbis azok közül, amiket viszonylag, hangsúlyozom, viszonylag elérhető áron lehet kapni. A fehércsokis lindor magyarországon nem is igen kapható, és ha igen, akkor sem épp olcsó. De mindenképp megéri egyszer megkóstolni. Bár, igaz, ami igaz, szerintem abszolút és teljes mértékben függőséget okoz, szóval csak azoknak ajánlom, akik tudnak tartalékolni és nincsenek anyagi gondjaik (:
a ferrero rocher. aminek sosem tudom leírni egy nevét, de most egy életre megjegyeztem. Nagyon sokáig ez volt a kedvencem, egészen konkrétan addig, amíg nem kesdtünk osztrákokhoz járni vásárolni. Ma már ez történelem, de még mindig nagyon imádom. Anyuéknak van egy pár sztorijuk arról, hogy kiskoromban mennyit, mikor és hogyan ettem. ne akarjátok hallani őket. 
Lindt fehércsokis-mandulás. Szintén elég borsos ára van, de szintétn hihetetlenül finom íze ennek a fehércsokis, karamellizált-mandulás lindtnek. Még csak kétszer ettem életemben, de nagyon meghatározó abban, hogy mit nevezek jó csokinak és mit nem. Hát, igen. 

egy kicsit elérheőbb árkategória a sárgabarackos-kekszes boci. olyan negyedárba van. A sztracsis mellett ez a kedvenc bocicsokim, és bármennyit meg bírok belőle enni. És ez az a csoki, amiből mindig elfogadok egy kockát, ha megkínálnak vele. 
az összes milkacsoki, tényleg az összes. egyszerűen mindegyiket imádom, de ha ki kell emelnem párat, akkor legyen talán a noisette, a fehér, a fehér-mogyis, a csokiskekszes, a rizses, a törtmogyis, a marcipános, a tejszínes. felsorolni is sok, és még a limitált kiadásokról, mint a fehércsokis légbuborékos vagy a dinnyés, nem is írtam...
toblerone. szeretem a fehércsokisat és a simát is, valamiért imádom benne azt az édes fehér cuclikát. kár hogy olyan drága, ráadásul elég ritkán látom a boltok polcain.
Na jó, most már tényleg abbahagyom. Pedig írhatnék még a rum kokosról, az after eightről, a bonbonettikről, a kagylós bonbonokról, húú, nem is gondoltam volna, hogy ennyiféle csoki van. Mármint persze, mélyen valahol sejtettem, de soem gondoltam bele. Sokkoló.
Ne lélegezzetek fel, még mindig nincs vége a dolgoknak, de nyugi, annyira már nem leszek hosszú, csak két, azaz kettő darab reklámot ajánlok itt a végére. Sajnos mind a kettő német, de őszintétn szólva én sem értek belőle sokat, mégis halálra nevettem magam rajtuk. Nyílván azért, mert khhmm..az osztrák síugró csapat van benne, de szerintem tök édesek. Öö...nézzétek meg őket, hátha kedvet kaptok a síugrás-nézéshez. Bár szerintem már eleget kampányoltam mellette, és tudom, hogy mindenki uncsinak tartja, higgyétek el, először én is mindig átkapcsoltam, de miután megismered az ugrókat, és elkezdessz utánanézni dolgoknak, nem tudsz leállni. Főleg, ha olyan buzi állat vagy, mint én, és rajongassz schlieriért, kofiért, prevcért, a norvégokért, kranjecért...és csak kevés nagyöreget nem bírsz. na de a reklámok: ( az elsőben schlieri a csajával a többiekkel közös szobában randizik. szerintem ehhez tényleg nem kell szöveg, némafilmként is absz. érthető. a másodikban, amit én sem értek egészen, morgi anyuja(?) sütit sütött, schlieri anyuja térdvédőt varrt a fiának, kofi-anyu meg szekszi párnát csinált, és egymást cikizik. vagyis nem, csak szekálják. öö..nem biztos hogy jól vettem az adást, szóval a profi németesek nyugodtan javítsanak ki, legalább én is megtudom az igazat).

 most nézhettek nagyon hülyének, de összeszámolgattam honnan mennyi ember ismerősöm fácsén. Igen, ráérek ilyen hülyeségeket csinálni, és nem, nincs jobb dolgom. Az eredmény:
az első természetesen a Révai lett, ahonnan egyenlőre "még csak" 159 embert ismerek. A sorban következő az egyéb kategória, de ezt szerintem nem nevezhetem helyezettnek, mert ez sok kis csoport összessége. Tehát második helyre feltornászták magukat azok a személyek, akiket itt, a gportalon ismertem meg. Ők tizenheten vannak. Itt jegyzem meg, lehet ez bőven több, bejelölni szabad, Hegyi Fanni néven vagyok fenn. A harmadik dobogós helyet a norvégok csípték el 7 fővel. Erről nem  szeretnék nyilatkozni. Kilitiről csak hat ember ismerősöm, ez nagyrészt azért van így, mert alig vannak fenn kilitiről facebookon. Még legalább egy fél év, mire hozzájuk is eljut. Érdekesség, hogy ismerek még 2, aza kettő darab német embert is. Ez így összesen, ha jól számoltam, meg is van a 210. 

 Ma legalább ötször kiábrándultam az egész világból. Annyira besokalltam nap végére, hogy fizikailag is rosszul lettem tőle. Egyszerűen a nem létező tököm tele volt mindenkivel, aki élt, beszélt,, mozgott, vagy akármit csinált. Pedig elmesélve abszolút pozitív napom volt, még a rohadt fekete tüdőszoknyámban is kibírtam egy órát, anélkül, hogy meghaltam volna, vagy valami. Jó, tegyük hozzá, a németverseny, mait írtam, pocsék lett és két óra alatt egyetlen felsőt sem találtam magamnak az árkádban. De lett Norvég nyelvkönyvem. AMibe már most szerelmes vagyok. Csak képtelen vagyok kiejteni a szavakat. Mert mondjuk van az y betű. és leírták, hogy az egy ajakkerekítéses hang az i és az ü között. És é igazán megpróbáltam kiejteni. De nem sikerült. Meg ilyenek. MAjd csak belejövök. 
Matekórákon annyira elvagyok mostanában. Valahogy nem nyűjt sok újdonságot a kombinatorika. Szóval elkezdtem rajzolgatni. Ilyen nagy szíveket, amiket kiszínezek norvégra. Vagy tegnap már átálltam svédre meg dánra is. CSak ez a tanár úrnak nem igazán tetszik. ÉS elnevezett szívrajzolónak. És elmondta, hogy az az én álmom, hogy felnőtt koromban kimenjek norvégiába(eddig stimmelt), és ott olajmégnésokat meg halászokat gyógyítsak (ez viszont nem értem honnan jött. kb. akkor leszek orvos, amikor jogász. ergó soha). Úgyhogy a jövőm meg van írva. most már matektanár-módra is.
Tegnap Zsófival másfél órát beszélgettünk mindenféle aktuális tinitémáról (értsd minden eszünkbe jutó pasasról). jó volt. kell néha az ilyen, mert valakinek muszáj áradoznom mindenféle emberkékről. Jójó, tudom, nektek is szoktam, de higgyétek el, ti csak tizedrészét kapjátok mondjuk annak a mennyiségnek, amennyit anyuék vagy a két zsófi eltűr. 
Olyan furcásk mostanában körülöttem az emberek. Mintha mindenki titkolna valamit. Oké, titkolnak is, de eddig nem tűnt fel ez ennyire, és most idegesít. Nem tudok vele mit kezdeni, és frusztráltnak érzem magam tőle. Hmm, majd csak lesz valami.
Negyed óra múlva síugrás ismétlés lillehammerből. az élőről lemaradtam :( két okom is van rá, hogy fenn maradjak miatta éjfélig. egyrészt norvégia. másrészt meg schlieri második lett. szóval jó lesz :)