Furcsa úgy újra blogot írni, hogy két böszme nagy kutya ugrál az ajtó előtt, és te az istennek sem szeretnéd őket beengedni, mert alapjáraton félelemmel vegyes tartózkodással viseltetsz a fél méternél nagyobb kutyákkal (meg a kisebbekkel is, de ez most a történet szempontjából lényegtelen). Ennek eredményeképp azonban a kutyább egyre hangosabban ugatnak, amit még kevésbé viselsz el, így full hangosan szól a zene, de nem akarsz lemaradni a snookerről sem, hiszen Trump (akit egyébként imádnál, ha nem győzte le volna egymás után Selbyt és Robertsont) épp Goulddal meccsel, tehát úgy biztonságképp, lehalkítva ugyan, de az Eurosport is működésben van. 
Eltekintve a külső tényezőktől, egy sokkal fontosabb dolgon kell fennakadni. Mégpedig, hogy újra blogolok. És itt, a dk6o.gp-n. Mert nem titok, azalatt a másfél hónap alatt, amíg nem voltam itt elérhető, blogoltam máshol. Valahol az éterben. De istenigazából  nagyon hamar kifogytam a témákból, és olyan kis üres még az az oldal. Nem köt oda semmi, a néven és a designon kívül. És nem szándékozom egyelőre semmit sem csinálni azzal a tündérkével, de ez később még változhat. 
Olyan furcsa egyelőre nekem, hogy újra itt szántom a sorokat, nagyon nem vagyok még hozzászokva, te jézus úristen. Azt sem tudom, mivel kezdjem igazából. Ebben a másfél hónapban nem mondhatnám, hogy megfordult velem a világ, azt viszont mindenképp kijelenthetem, hogy egyes mániáim már olyan szinten elkorcsosultak, hogy a blogolásban is megakadályoztak, ugyanis nem tudtam úgy posztot írni, hogy ne nyilatkozzak meg olyan eszméletlenül csodálatos dolgokról, mint például többek között a síugrás. De tényleg, úgy január óta leállíthatatlan vagyok, és most, hogy a szezonnak vége, egy kicsit a versenyeket hiányolom ugyan, de a szívemben ugyanúgy folytatódik tovább minden, és áá, eszméletlen az egész, minél jobban megismerem ezeket az embereket, annál jobban megszeretem őket, és lassan már tényleg ott tartok, hogy meglátok egy síugrót és már szeretem. Igazából két tényezőt okolok eme mániám megerősödése miatt ( ha leszámítjuk az elsőt és legfontosabbat, hogy ez egy istenkirály sport, még ha nem is hiszitek el, és meg ne feletkezzünk bizonyos osztrák síugró úriember külső és belső adottságairól). Egyrészt, hogy ha nem is mindenkivel, de Zsófival sikerült megszerettetnem a síugrást, és így most már van kivel osztoznom ezen az egész hülyeségen, és nem csak magamban gondolkodhatok és fantáziálhatok. Másrészt pedig....dobpergés....a TUMBLRnek. Sikerült megtalálnom a síugró-fan magot, és egyszerűen mindenki eszméletlenül kedves és aranyos, és nem néznek idiótának, mikor minden kis apróságot észreveszek, sőt, ők is észreveszik, és egyszerűen..tényleg...édesek. Nincs rá jobb szó. Rengeteg lánnyal beszélgettem már így tumblrön keresztül, norvégokkal, finnekkel, lengyelekkel, németekkel, osztrákokkal, egy dán lánnyal is...és hát azt a kevés magyar leánykát se felejtsük el, akik szintén ebben a világban élnek...Szóval emberek, meg kellett állapítanom, hogy a tumblr jobb, mint eddig gondoltam, többet is használom mostanában, és imádom. 
Óigen, egyrészt erről szólt a netes életkém, és ha nem is teljes mértékben, de helyettesítette a blogolást. Igazából, ha nagyon-nagyon őszinte szeretnék lenni, teljesen jól megvagyok blog nélkül is. De amint elkezdek írni egy posztot, rájövök, hogy mégiscsak van ebben valami megnyugtató és szórakoztató, és ráébredek arra is, hogy írnom kell. Eddig legalább a blog volt az, ahol kiírtam néha a bolondságaim, és amikor már ez sem volt itt nekem, akkor esküszöm, nagyon hiányzott...nem maga a blogolás, csak az, hogy írjak valamit....Furcsa érzés. 
Felmerül a kérdés, hogy mi is akar ez most igazából lenni? Hát, úgy tűnik, Fanni újra visszatért a dk6o.gp-re, teljes erőbedobással, rengeteg új gondolattal és témával, és szándékozik hosszú távon itt tevékenykedni újra. Hogy pontosan miért, arra még ő is keresi a választ, de úgy érzi, ha már egyszer megtalálta magának ezt a helyet, teljesen butaság volt elhagynia egy szebb új jövő érdekében. Tehát jött, lát és marad. Várhatóan.