Igazából elég érdekes dolgok jutnak mostanában eszembe így blogügyileg, úgyhogy bele is csapok a közepébe. Alapvetően, nekem hatalmas hajlandóságom van arra, hogy rajongjak dolgokért és natürlich személyekért. De, micsoda meglepetés, a személyek jelentős hányada fiúfajzat. Igazából egészen kevés nőre és lányra figyelek fel, és nem sok mindenkit jegyzek meg magamnak ilyen téren. Viszont őket sem szabad elfelejteni, ezért most öt olyan lányt hoztam nektek, akik számomra - valamiért - szimpatikusak, szerintem szépek vagy tehetségesek, tehát női hírességeket, akiket tényleg szeretek.

Kathryn Prescott

Nos, igen, kezdjünk egy kis Skinssel. a sorozat szerintem az évtized egyik legjobbja, és nem csak az első két évad, ahogy azt sokan állítják. A második szereplőgárdából nálam egyértelműen az Emilyt alakító Kathryn lett a kedvencem. Nehéz megindokolni miért, mármint nyílván elég furán fog hangzani, de szerintem tök cuki :D Arról nem is beszélve, hogy a hajszíne az első pillanattól kezdve a szívemhez szólt, és jajj, úgy az egész lány. 

Ashlee Simpson

Na, ő nagy régi kedvenc. Egész kiskorom óta szeretem, imádtam, amikor a LaLa-ban kukákat borított fel (amit aztán Lola szépen le is koppintott), aztán az LO.V.E.-t is, és az egész lány stílusát. Valahogy sokkal jobban meggyőzött, mint a nővére. Az csak hab volt a sütin, hogy Pete-tel tolta együtt nagyon sokáig, és igazából sajnálom, hogy szétmentek, vagy szétmenőben vannak, vagy nem is tudom...remélem minél előbb beújít valamit Ashlee, és újra többet hallhatunk róla. 

 

Dianna Agron

Nem is olyan rég angol órán arról beszélgettünk, hogy ki a legszebb színésznő mostanában, és nem is tudom miért, de nekem egyből Dianna ugrott be. Szerintem hihetetlenül szép lány, azon a cukin aranyos módon, szóval nem ilyen hideg szépség dolog, hanem valami igazi. Emellett nem tudom, van ebben a lányban valami plusz, és úgy tényleg el tudsz hinni dolgokat, amiket megjelenít a filmjeiben. Lehet, hogy ez furán hangzik, de na, elég nehéz lányként lányokról írni. Kicsit frusztráló azért. 


Taylor Momsen
Színésznőként és énekesnőként ís megállja a helyét, és még mindig csak alig idősebb nálam. Valami hihetetlen, amit ez a csaj művel. A Gossip Girlben ismertem meg (természetesen), aztán a The Pretty Reckless után már tényleg úgy voltam, hogy komolyan, mit nem tud ez a csaj...és van egy olyan öltözködési stílusa is, amit nagyon lájkolok, pedig alapjáraton nem igazán figyelek az ilyenekre. 
 

Hayley Williams
oké, talán ezt kell a legkevésbé magyaráznom . Hayley valami hihetetlen kis tündér, ha meg kellene neveznem példaképet (aminek egyébként szerintem semmi értelme, mert én saját magamat szeretném megvalósítani), akkor talán őt mondanám, még ha csak muszájból is. Egy kis energiabomba, hihetetlen hanggal és stílussal. Amit meg a Paramore-ral művel, az csodálatos. 
 

Hát, ennyi lenne. Talán enyhén furcsa lett ez a valami itt, és igazából nem is igazán tudom, hogy jutott eszembe ilyet csinálni. De legalább van most már ez is. Na. ez is valami. Nemsokára jövök újra :D

Annyi mindent szeretnék megcsinálni a közeljövőben így blogügyileg, csak nem igazán tudom ,hogyan és mikor fogjak hozzá. Igazából, első sorban, mint arra nagy bölcsen rájöttem, listákra van szükségem. Rengeteg kifejtős listára. Lista ilyen dalokról, lista olyan könyvekről, lista amolyan filmekről :D sok mindent le lehet belőlük szűrni, és még nekem is hasznosak különböző okokból. Aztán, elég sok ilyen emberi-léketani dolog érdekel mostanában, és ezekről is jó lenne írni, és már magamban fogalmazom is meg a mondatokat, csak ezek tényleg nem olyan gyorsanbepötyögős akárhol megírandós dolgok. Amúgy az egész blogot egy kicsit átértékeltem magamban, egyrészt a szüneteltetés miatt, másrészt azért is, mert mindenhol szembejön velem mostanában ez a blogolás téma, és nem igazán tudok vele mit kezdeni. Tehát nem tudnám istenigazából megfogalmazni, hogy miért is blogolok, mindenesetre jólesik, és hiányzik, amikor nem tehetem meg, ergó ebből arra következtetek, hogy szeretem is csinálni, csinálom is. Csak az elmúlt időszakban az egész elkezdett teljesen erőltetetté válni, ha emlékeztek, általában csak azért írjam, hogy ismételten elmondhassam, hogy miért nem írtam előtte hetekig, és ez egyáltalán nem tetszett. Kicsit rástartoltam rra a témára is, hogy mennyien voltatok az oldalon, hiszen azért valljuk be, mindenkinek melengeti a pici szívét, ha naponta több mint százan járnak a kis birodalmában. Csak aztán ráébredtem, amit elméletileg eddig is tudtam, hogy annyira nem ez számít. Hiszen hiába voltatok itt raklapnyian (ez nem negatív értelemben vett jelzőnek számít nálam. legalábbis ebben a szituációban nem), ha volt öt ember, aki elolvasta, amit írtam, már boldog voltam. És higgyétek el, egy-egy apró kommentnél akkorát dobbant a szívem, mint három másik. És tudom, rendszeresen blogolvasóként és kommentelőként, hogy néha úgy érzi az ember, az, aki a blogot írja, azt sem tudja kicsoda-micsoda, lehet nem is érdekli, amit írok, a nevem meg biztos nem jegyezte meg....DE. Sőt. El nem hiszitek, mennyi mindenre emlékszem veletek kapcsolatban. Rengeteg kommentelőt tudok névről, és általában megjegyzek róluk dolgokat, de tényleg. És még mindig imádlak titeket<33
Most, hogy ilyen kis nyugis a helyzet, nincs chat, egyedül a kommentekben bízhatok, valahogy egészen más érzés visszajárni ide. Olyan személyesebb, könnyebben kiírom magamból a dolgokat, egyszerűen jó. Ennek ellenére nem tudom azt ígérni, hogy naponta vagy kétnaponta írogatni fogok, és ennek szintén több oka van. Természetesen egyrészt az édes és drága kollégium, mint azt már azért jópáran tudhatjátok, ha egy kicsit is olvastátok az oldalt régebben, másrészt pedig kicsit más jellegű blogot szeretnék. Olyan tematikusabbat. Hosszabb, kifejtősebb blogot. Posztokat, amik szólnak is valamiről, és kevesebb ilyen kis semmi dolgot. És szeretnék mutatni nektek dolgokat az én érdeklődési körömből. Dalokat, színdarabokat, verseket, filmeket, képeket. Olyan fannis valamit. Ami tényleg én vagyok.

EZT HALLGASSÁTOK MEG  (egyszerűen szerintem gyönyörűséges. és imádom)

You called me after midnight,
it must have been three years since we last spoke.
I slowly tried to bring back
the image of your face from the memories so old.
I tried so hard to follow,
but didn't catch a half of what had gone wrong,
said "I don't know what I can save you from".
I don't know what I can save you from.

Furcsa úgy újra blogot írni, hogy két böszme nagy kutya ugrál az ajtó előtt, és te az istennek sem szeretnéd őket beengedni, mert alapjáraton félelemmel vegyes tartózkodással viseltetsz a fél méternél nagyobb kutyákkal (meg a kisebbekkel is, de ez most a történet szempontjából lényegtelen). Ennek eredményeképp azonban a kutyább egyre hangosabban ugatnak, amit még kevésbé viselsz el, így full hangosan szól a zene, de nem akarsz lemaradni a snookerről sem, hiszen Trump (akit egyébként imádnál, ha nem győzte le volna egymás után Selbyt és Robertsont) épp Goulddal meccsel, tehát úgy biztonságképp, lehalkítva ugyan, de az Eurosport is működésben van. 
Eltekintve a külső tényezőktől, egy sokkal fontosabb dolgon kell fennakadni. Mégpedig, hogy újra blogolok. És itt, a dk6o.gp-n. Mert nem titok, azalatt a másfél hónap alatt, amíg nem voltam itt elérhető, blogoltam máshol. Valahol az éterben. De istenigazából  nagyon hamar kifogytam a témákból, és olyan kis üres még az az oldal. Nem köt oda semmi, a néven és a designon kívül. És nem szándékozom egyelőre semmit sem csinálni azzal a tündérkével, de ez később még változhat. 
Olyan furcsa egyelőre nekem, hogy újra itt szántom a sorokat, nagyon nem vagyok még hozzászokva, te jézus úristen. Azt sem tudom, mivel kezdjem igazából. Ebben a másfél hónapban nem mondhatnám, hogy megfordult velem a világ, azt viszont mindenképp kijelenthetem, hogy egyes mániáim már olyan szinten elkorcsosultak, hogy a blogolásban is megakadályoztak, ugyanis nem tudtam úgy posztot írni, hogy ne nyilatkozzak meg olyan eszméletlenül csodálatos dolgokról, mint például többek között a síugrás. De tényleg, úgy január óta leállíthatatlan vagyok, és most, hogy a szezonnak vége, egy kicsit a versenyeket hiányolom ugyan, de a szívemben ugyanúgy folytatódik tovább minden, és áá, eszméletlen az egész, minél jobban megismerem ezeket az embereket, annál jobban megszeretem őket, és lassan már tényleg ott tartok, hogy meglátok egy síugrót és már szeretem. Igazából két tényezőt okolok eme mániám megerősödése miatt ( ha leszámítjuk az elsőt és legfontosabbat, hogy ez egy istenkirály sport, még ha nem is hiszitek el, és meg ne feletkezzünk bizonyos osztrák síugró úriember külső és belső adottságairól). Egyrészt, hogy ha nem is mindenkivel, de Zsófival sikerült megszerettetnem a síugrást, és így most már van kivel osztoznom ezen az egész hülyeségen, és nem csak magamban gondolkodhatok és fantáziálhatok. Másrészt pedig....dobpergés....a TUMBLRnek. Sikerült megtalálnom a síugró-fan magot, és egyszerűen mindenki eszméletlenül kedves és aranyos, és nem néznek idiótának, mikor minden kis apróságot észreveszek, sőt, ők is észreveszik, és egyszerűen..tényleg...édesek. Nincs rá jobb szó. Rengeteg lánnyal beszélgettem már így tumblrön keresztül, norvégokkal, finnekkel, lengyelekkel, németekkel, osztrákokkal, egy dán lánnyal is...és hát azt a kevés magyar leánykát se felejtsük el, akik szintén ebben a világban élnek...Szóval emberek, meg kellett állapítanom, hogy a tumblr jobb, mint eddig gondoltam, többet is használom mostanában, és imádom. 
Óigen, egyrészt erről szólt a netes életkém, és ha nem is teljes mértékben, de helyettesítette a blogolást. Igazából, ha nagyon-nagyon őszinte szeretnék lenni, teljesen jól megvagyok blog nélkül is. De amint elkezdek írni egy posztot, rájövök, hogy mégiscsak van ebben valami megnyugtató és szórakoztató, és ráébredek arra is, hogy írnom kell. Eddig legalább a blog volt az, ahol kiírtam néha a bolondságaim, és amikor már ez sem volt itt nekem, akkor esküszöm, nagyon hiányzott...nem maga a blogolás, csak az, hogy írjak valamit....Furcsa érzés. 
Felmerül a kérdés, hogy mi is akar ez most igazából lenni? Hát, úgy tűnik, Fanni újra visszatért a dk6o.gp-re, teljes erőbedobással, rengeteg új gondolattal és témával, és szándékozik hosszú távon itt tevékenykedni újra. Hogy pontosan miért, arra még ő is keresi a választ, de úgy érzi, ha már egyszer megtalálta magának ezt a helyet, teljesen butaság volt elhagynia egy szebb új jövő érdekében. Tehát jött, lát és marad. Várhatóan.